Mi kell a hit felvállalásához?

Mi kell ahhoz, hogy felvállald a hited? Mi kell ahhoz, hogy felvállald azt, aki valójában vagy?

Gyakran látom, hogy a spirituális beállítottságú emberek szégyellik a hitüket, vagy legalábbis nem merik felvállalni. Mert mit szólnak hozzá a barátaim? Mit fognak mondani rólam a munkahelyemen? Hogy reagálja le a családom? Ha vállalom, akkor, csodabogár leszek?

Nagyon mély, ősi szégyen húzódhat meg e mögött. Több ezer év mélységes rettegése, hogy mi történik akkor, ha kinyilatkoztatom azt, amiben hiszek? Jó esetben csak elutasítanak, kirekesztenek. Volt, akit bebörtönöztek ezért. De bizony volt, mikor máglyán égették el, azt, aki vállalta a hitvallását, ne adj'Isten a családját vesztette el.

Ezek az információk benne vannak a térben, benne vannak a morfogenetikus mezőben. Itt az ideje ezeket az információkat kitisztítani onnan. Ezek az energiák tisztulnak most, és tudatosan rásegíthetünk, ha késztetést érzünk ehhez.

Hatalmas ugrás volna a spirituális evolúciónk során, ha ezt mindenki megvizsgálná saját magában. Sokan veszik fel magukra a kényszeres gúnyt, vagy cinizmust, itt főként a férfiakra gondolok, mert nem tudnak mit kezdeni a hitükkel, vagy azzal a vággyal, hogy megéljék az ilyen irányú belső késztetésüket. Mert az ciki vagy férfiatlan... 

De a tudatalatti legmélyén vegyük észre, hogy mi van a szégyen mögött. Gyakran olyan elviselhetetlen a fájdalom, amellyel igen nehéz szembenézni. Ennél sokkal könnyedebb energia a gúny, a cinizmus, a düh, a harag. 

Mekkora minőségi változás lenne, ha le tudnánk hámozni ezeket az érzéseket, és végre szabadon kifejezhetnék önmagukat, valódi lényünket, valódi hitünket, azt a tüzet ami, legbelül lobog bennünk!? Mi volna, ha szabadon, felszabadultan lennénk képesek teremteni a valóságunkat, az önkorlátozás energiája nélkül.

Egyszerűen szükséges, hogy megvizsgáljuk, hogy beleérezzünk abba, hogy mi módon érint ez engem? Hogyan érzem attól magam, ha vállalom a hitvallásom, ha nem rejtegetem, ha nyitott szívvel és elmével képes vagyok a hitvallásom szerint cselekedni az életemben, elnyomás energiája nélkül. Milyen érzés lenne önkorlátozás nélkül áramolni a lényem legmélyén rejtőzködő szeretetet energiával, elfojtás energiája nélkül?

Milyen érzés ez nekem? Ha nem komfortos, akkor hol nyom? Érzek-e a testemben ennek hatására bárhol feszülést, nyomást? Merüljünk el benne, mit szeretne üzenni a testem, minden sejtem?

Eresszük ki azt a mélyen megbúvó fájdalmat, szomorúságot és a veszteségtől való félelem érzését. Fényesítsük fel minden sejtünket a Teremtő szeretetével, engedjük meg, hogy átjárjon minket a Teremtőbe vetett bizalom érzése, és a bátorság energiája. Hogy bátran felvállalhatjuk azt, akik vagyunk, bátran kiállhatunk, megmutatva, hogy kik is vagyunk valójában, a kirekesztéstől való félelem érzése nélkül.

Ma is hoztam pozitív megerősítéseket, ha szeretnéd ezeket, akkor, kérlek, írj hozzászólásba IGENt, és én a ThetaHealing® technika segítségével tanúsítom neked a letöltéseket.

-Lehetséges és biztonságos megélni és felvállalni a hitem, hitvallásom az elfojtás energiája nélkül.

-Képes vagyok a szégyenkezés energiája nélkül megmutatni a környezetemnek, hogy van hitem.

-Tudom milyen érzés a legmagasabb nézőpontból bízni a Teremtőben.

-Tudom, hogyan vegyem észre, hogy mire vágyik a lelkem, önkorlátozás nélkül.-

-Tudom, hogyan engedjem ki a felgyülemlett fájdalmat testemből, a lelkemből, az elfojtás energiája nélkül.

-Rendben van hinni Istenben, anélkül, hogy ezt az érzést el kellene rejtenem a környezetem elől.

-Képes vagyok megengedni a bennem lobogó tűznek, hogy megnyilvánuljon a valóságomban, a veszteségtől való félelem érzése nélkül.

-Lehetséges és biztonságos megmutatni a környezetemnek valódi lényemet, a kirekesztéstől és az elutasítástól való félelem érzése nélkül.

Szeretettel,

Kriszti