Amikor egy katasztrófa tanít az EGYÜTTÉRZÉSRE.
Amikor láttam, hogy öt másodperc alatt omlott össze egy ház a törökországi földrengésben, sírtam a megrázkódtatástól, tudtam, hogy hatalmas a baj.
Spirituális létezőként imádkozunk az ott élőkért, szeretetet és segítő angyalokat küldünk, és sokan aggodalmat, félelmet, gyászt, neheztelést a Mindenség felé. És bizony néhány percre én is beengedtem ezeket az érzéseket.
Ugyanakkor áthullámzik a megkönnyebbülés, hogy ez a csodás Kárpát-medence mennyire biztonságos és nyugodt.
Magasabb tudatosságból nézve viszont egészen különös kép kezdett el körvonalazódni bennem.
Felemelkedtem a Teremtőhöz ma reggel és megkérdeztem, mi történik valójában?
- Ezek a lelkek egytől-egyig szerződtek erre. Szabad választásukból kifolyólag ezt a sorsot választották.
Ez eddig nagyjából világos is volt számomra, a tanultak alapján. De mégis értetlenkedtem egy picit.
- OK. De miért szerződtek erre? Mi a célja ennek a rengeteg értelmetlenül elveszett életnek?Megdöbbentett a válasz.
-Valódi EGYÜTTÉRZÉSRE tanítja az egész emberiséget.
Milliók éreznek együtt a romok alatt rekedtekkel, a sérültekkel, és azokkal is, akik nem élték túl.
A kollektív tudat feltöltődik ezzel, és finoman elkezd beépülni az emberiség szövetébe. Mindenkiébe.
El tudod azt képzelni, hogy közel harmincötezer lélek vállalta ezt?
Azért, hogy megtanítson minket erre.
Biztos vagyok benne, hogy most te is azt érzed, amit én éreztem reggel. HÁLÁT.
Most már nem a megrázkódtatás szemüvegén keresztül szemlélem az eseményeket, hanem a hála és a tisztelet energiáján keresztül.
Hogy ne legyen hiábavaló ez monumentális áldozat, álljunk meg egy percre és engedjük be az együttérzésnek azt a letisztult formáját, ami mentes a tudatalattink által feldíszített 'felesleges' energiáktól. Megrázkódtatás, sajnálat, fájdalom és gyász.
Természetes, ha ezeket érezzük, de ha belemerülünk, és hosszan dagonyázunk ezen érzésekben, azzal senkin sem segítünk. Cserébe beleragadunk, egy velük együtt zokogunk csoporttudatosságba, ahol már a személyes energiánkat engedjük át.
És Hogy miért fontos ennyire az EGYÜTTÉRZÉS, hogy közel harmincötezer lélek akar erre megtanítani?Ebben a rohanó, racionális, lassan digitális világban ez az egyik legfontosabb erény, amely segít minket EMBERNEK maradni.
Kilépek azon csoporttudatosságból, ahol együtt zokogunk az áldozatok hozzátartozóival.
Képes vagyok a saját teremet stabilan tartani.
Képes vagyok a Feltétel Nélküli Szeretet szemüvegén keresztül szemlélni az eseményeket, az érzéketlenség energiája nélkül.
Tudom, mit jelent a valódi együttérzés.
Engedem, hogy az együttérzés energiája működjön bennem, anélkül, hogy beleragadnék mások fájdalmába.
Képes vagyok együtt érezni másokkal, a sajnálat/sajnálkozás energiája nélkül.
Engedem, hogy a megkönnyebbülés energiája járjon át, lelki furdalás érzése nélkül.
Szeretettel,
Kriszti