Belső gyermek

Belső gyermek gyógyítás szerepe a felnőtt korban sokkal fontosabb, mint gondolnánk. 

Annak a kisembernek az ismerete, aki 6-7 éves korom előtt voltam. 

Hogyan éltem, milyen közeg vett körül? Milyen viszonyban voltak a szüleim? Milyen volt a kapcsolatuk önmagukkal és egymással? Kapcsolódtak egymással szívből vagy nem? Én jelen voltam-e az életükben? Éreztem-e a szüleim szeretetét, törődését?

Ahogyan kapcsolódtak a szüleim egymáshoz és én hozzájuk, úgy kapcsolódom most a páromhoz, gyermekeimhez, önmagamhoz.

Gyermekkori traumáink jó részére nem emlékszünk, mert annyira fájdalmas volt, hogy elrejtette a tudat. A tudat felnőttként is így működik, csak nem vesszük észre. 

Veszekedések, válás, szülő elvesztése, ezek befolyásolják a felnőtt kori viselkedésünket. Váláskor, egy pici gyermeket nem kérdeznek meg, kivel szeretne élni. Nem számít, hogy mit szeretne. Visznek és kész. Te meg ott vagy a bizonytalanságban a félelmeiddel, és erősnek mutatod magad, mert azt hiszed kímélned, kell a szüleidet. 

A gyermeki elme rendkívüli csoda. Azt gondolja, ha anya túl él, akkor én is. Így veszi le róla a terheket, észrevétlen szívja magába a félelmeit. Így betegszik meg a pici gyerekek többsége. 

Érdemes megnézni, hogy milyen érzés, hogy nem számít az akaratod, hogy nincs választásod, hogy elszakítottak a szeretett szülőtől. 

Dadog a gyerek, viselkedés zavaros, túlsúlyos, allergiás, bátortalan, önértékelés zavaros, kishitű. Ezek jelzések.

Apa hiánya esetén, hiányzik a támogatottság érzése. Nem tudja a gyermek felvenni a szükséges mintákat.

Egy kislány nem tanulja meg, hogy milyen, amikor apa jelen van, milyen érzés apa szeretete? Elkönyveli, hogy apa nincs jelen, hogy apa elhagyta. 

Felnőttként pedig azt éli meg, hogy ő nem fontos, nem számít, nem maradnak meg mellette a férfiak.

Egy kisfiúnál pedig a férfivá válás folyamata lesz akadályoztatott. Nincs kitől felvenni a férfi mintát, hogyan kell férfiként viselkedni, hogyan kell a nővel viselkedni, kapcsolódni, hogyan tud támogató minőséggé válni. 

Mik a tipikusan férfias szerepek? 

Tudod!? Sokáig azt hittem, hogy ez a belső gyermek gyógyítás egy ilyen sokat emlegetett, spiri marhaság. Megcsináltam egy belső gyermek gyógyító meditációt, és szent meggyőződésem volt, hogy megtettem, amit meg lehetett. Pipa. 

De csak a felszínt kapargattam. Zéró érzelmi töltettel.

Mélyen kapcsolódni szükséges önmagam gyermeki énjével, mélyen kapcsolódni ebben az állapotban a szüleimmel. Megvizsgálni melyik szülő szeretete sérült bennem. Anyáé vagy apáé? 

Meditációban érdemes kapcsolódni vele, elmesélni neki, hogy mennyire hiányzott, hogy gyakran féltél, mert nem volt ott, hogy megvédjen. Hogy nem volt ott, mikor bántottak a suliban. Nem volt ott, hogy megdicsérjen, mikor jó jegyet kaptál. 

Ha úgy érzed, sírj vagy kiabálj vele! 

Tudod!? Egészen biztos, hogy neki is fájt ez. De most van lehetőség rá, hogy oldódjon a szomorúság. Megérkezzen a megértés, megbocsájtás, megnyugvás.

Bátran menj bele az érzésekbe! Akkor tud igazán jól kioldódni. Érdemes néhány napig végezni ezt a meditációt, hiszen minden nap finomodni fog a kép, fokozatosan enyhül, oldódik. 

Apránként kezd el működni a szeretet millió színe a szülő gyermek kapcsolódásban. És szép fokozatosan változik ezzel együtt a jelen valósága is. 

Ha van rá lehetőséged, mond el nekik személyesen is, hogy mennyire szereted Őket!

Miből tudod, hogy jól 'dolgoztál'? Abból, hogy az emberi kapcsolataid békésebbek lesznek, többé nem zsarolsz szeretet, megnyugszik a lelked, szeretet teljesebbek lesznek a kapcsolódásaid.

Ma is hoztam pozitív megerősítéseket, ha szeretnéd ezeket, akkor kérlek, hozzászólásban írj IGENt, és a ThetaHealing® technika segítségével tanúsítom neked a letöltéseket. 

Képes vagyok szeretettel kapcsolódni a belső gyermekemmel.

Lehetséges és biztonságos emlékezni a gyerekkoromra.

Elengedem azt a hitet, hogy anya/apa nem szeretett igazán.

Elengedem, hogy nem voltam fontos a szüleimnek, hogy nem kellettem.

Választhatom és szerethetem anyát/apát, neheztelés nélkül.

Tudom, milyen érzés szeretve lenni a szüleim által.

Képes vagyok megnyílni a szüleim szeretetére, a veszteségtől való félelem érzése nélkül.

Tudom, milyen érzés a támogatottság érzése.

Szeretettel,

Kriszti