Elsődleges isteni küldetésünk

Elsődleges isteni küldetésünk.

A BOLDOGSÁG. Boldogságra szerződtünk, nem arra, hogy önsajnálatban, neheztelésben vagy állandó sóvárgásban vekengjünk. Minél inkább képesek vagyunk örömmel, cél orientáltan, tevékenyen élni az életünket annál több sikert érünk el, annál több örömteli eseményt vonzunk be az életünkbe, és annál nagyobb eséllyel kezdünk el isteni időzítésünk szerint, isteni küldetésünkbe állni. A szinkronicitás elve szerint, óhatatlan, hogy megjelenjen az életünkben az életfeladatunk. De ehhez az kell, hogy ITT legyünk, két lábbal a földön. Ebben a fizikai valóságban, harmóniát teremtve.

Sokan belesnek abba a 'hibába' (nyilván semmi sem hiba), hogy csak a lelki síkra koncentrálnak, többek közt én is. És elveszítjük a kötődést az itteni dolgokkal, mert bizony nagyon csábító és izgalmas a másik oldal. Finom energiák, magas rezgésszint, kapcsolódás angyalokkal, égi mesterekkel. Csak hogy hajlamosak vagyunk elveszíteni a kapcsolódást az itt és mosttal. Lehet ezt egy darabig csinálni, de amikor már jelez a test, akkor érdemes oda figyelni.

Szédülés, testsúly változás, felvizesedés, hormonális megborulás jelezheti, hogy elvesztettük a kapcsolódást a földi síkkal. Ilyenkor érdemes földelni, tölteni az alsóbb csakrákat, olyan frekvenciás meditációs zenéket, amik harmonizálják az alsóbb csakrákat. (gyökér, szakrál). Picit koncentrálni az élet földi örömeire. Aktívan törekedni a jelenlétre. Koncentrálni arra, amit éppen csinálunk, anélkül, hogy elkalandoznának a gondolataink. Fontos, hogy képesek legyünk az itt és mostban jelen lenni. Érdemes egyensúlyt teremteni az égi szférák és a fizikai valóságunk között. Harmóniába hozni az energiáinkat.

Azért születünk le erre a fizikai síkra, hogy tapasztaljunk és tanuljunk. Színesítsük minőségeinket újabb és újabb erényekkel, azért hogy egyre közelebb kerülhessünk Istenhez. Mindenki az egység felé törekszik, ehhez pedig az kell, hogy szépen fokozatosan megismerjük és beépítsük a 'színeinkbe' a magasabb minőségű erényeket. Ezekhez pedig úgy férünk hozzá, hogy itt a földi síkon leckéknek, vélt feladatokat oldunk meg, magasabb minőségű érzéseket engedünk működni az életünkben egyre inkább kiszorítva a negatívnak minősített energiákat.

Ehhez pedig arra van szükség, hogy megtanuljuk örömmel élni az életünket.

Ahogy leszületünk erre a fizikai síkra, kiszakadunk az egységből, a teljességből.

Van, akinél ez folytonos 'haza vágyódást' eredményez. Csak hogy ezzel folyton a hiány teréből teremti a valóságát, amikor itt a földi síkon nincs semmi, ami valódi örömöt, boldogságot lenne képes eredményezni. Csak egy kósza érzés, hogy milyen is lehetett a teljességben, leszületés előtt, de az még is olyan erős vágyódást idéz elő, ami megakadályozza, hogy itt a fizikaiban próbáljon meg örömet keresni, célt kitűzni. A nincs minek örülni, nincs mire vágyakozni, a céltalanság pedig depresszióhoz vezethet. Fontos, hogy felismerjük, hogy mi a céltalanság oka, hogy lehessen tenni valamit egy örömtelibb éltért.

Ma is hoztam pozitív megerősítéseket, hogy ha szeretnéd, kérlek, írj hozzászólásba IGENt, és a ThetaHealing technika segítségével tanúsítom neked a letöltéseket.

• Lehetséges és biztonságos az itt és mostban élni.
• Képes vagyok az élet örömeire fókuszálni, megengedem magamnak az élet örömeit, élvezetét.
• Tudom, hogyan teremtsek egyensúlyt az égi és a földi sík között.
• Képes vagyok a jelenre koncentrálni, a veszteségtől való félelem érzése nélkül, anélkül a félelem nélkül, hogy lemaradok valamiről.
• Tudom milyen érzés az isteni időzítésem szerint élni az életemet.
• Képes vagyok türelemmel kivárni, és fogadni életem isteni időzítés szerinti eseményeit.
• Képes vagyok áldásként szemlélni életem feladatit, a sajnálkozás és a neheztelés energiája nélkül, anélkül, hogy neheztelnék a Teremtőre vagy a környezetemre.

• Áldott az életem, áldott benne minden résztvevő, minden feladat és esemény