Isteni egység a párkapcsolatban
Az ISTENI EGYSÉG és szeretet minőségének megélése a párkapcsolatban. Nem is olyan egyszerű…
Ki ne vágyna arra, hogy a társával élje meg a magasztos isteni egység minőségét.
De mit is jelent ez valójában? És mekkora über nagy pofára esés, amikor szembesülünk a fizikai sík valóságával/igazságaival?
Ugye meg ugye?
Munka, gyerekek, háztartás és még meg se említettem azokat a 'nyomó gombokat', amiket bőszen nyomkodunk egymáson…
Kinek mi a feladata/szerepe a kapcsolatban, mit láttam gyerekként a szüleimnél? Milyen volt a kapcsolatuk? Milyen minták mentén élték akkor az életüket, amikor én kicsi voltam?
Ha tetszett, amit láttam, ha nem, mindenképpen befolyásolja a jelenem valamilyen formában. Ha tetszett, akkor pont olyan habitusú embert fogok páromnak választani, mint amilyen az apám.
Ha nem tetszett, AKKOR IS!
Csak a tudatalatti mintáim alapján, az EGO fogja sumákba behúzni a számomra 'ideális' partnert, aki pontosan azokat a 'nyomó gombjaimat' fogja nyomkodni, amiket nekem meg kell dolgoznom magamban.
Bizony kőkemény elvárásaink vannak a párkapcsolatainkban (amik könnyen lehet, hogy öröklött elvárások) , és ha ezek mentén éljük az életünket, ez tud kellemetlen vitákat generálni. A világból kiszaladnék, leüvölteném a haját, átharapnám a torkát, na de tudatos létezőként ilyet nem lehet.
DEHOGYNEM. Aminek ki kell jönnie, annak ki kell jönnie.
Én ilyenkor kérem a Teremtőt, hogy a tiszta és szeretetteljes kommunikáción keresztül sikerüljön megbeszélni a nézeteltérést.
Néha igencsak, elkél a segítsége.
Érdemes önvizsgálatot tartani a tekintetben, hogy mivel tud a társam kipöccinteni a komfort zónámból? Mik azok a szituációk, amikre azonnal ugrom? Mi váltja ki bennem a legnagyobb ellenállást/dühöt/haragot?
És ezen érzelmek mentén feltérképezni, hogy miért zavarnak ezek a helyzeteket ennyire engem?
Azok a belső, tudatalatti minták kattannak be ilyenkor, amiknek nem vagyunk tudatában.
Például, ha egy lány gyermek nem érezte apa szeretetét kicsiként, vagy elváltak a szülei, az felnőtt korában mélyen retteghet attól, hogy a párja nem is igazán szereti őt, és tarthat attól, hogy elhagyják. (Féltékenységhez)
Ha jellemző volt a testi fenyítés kicsiként, felnőtt korában előfordulhat, hogy nem jön össze a párkapcsolat, mert a tudatalattiban lévő minták alapján veszélyes lehet a férfi közelsége. (Bántalmazottság)
Ha apa ivott, és nem volt boldog a házasságuk, lehet felnőttként az a minta, hogy a férfiakra nem lehet számítani. (Támogatás hiánya)
Ezért is fontos kiemelten az ÖNISMERET, hogy legalább saját magammal legyek tisztában.
Mert ha ismerem ezeket a bepöccintő gombokat az életemben, akkor meg tudom oldani, vagy ezekhez finomítom az élethelyzeteimet.
Tehát van választási lehetőségem.Ebből az aspektusból szemlélve meglehetősen utópisztikusnak tűnik az isteni egység megélése a párkapcsolatban, míg az ÖNISMERET és az ÖNÉRTÉKELÉS nincs rendbe rakva bennem.
Hiszen ezek mutatják az utat a traumatikus életmintákhoz.
És ha képesek vagyunk ezeket megoldani magunkban, lassan megtapasztaljuk, azt, hogy kik is vagyunk valójában, és hogy milyen érzés önmagammal harmóniában lenni, és megélni önmagamban a teljességet.
Ma is hoztam pozitív megerősítéseket, ha szeretnéd ezeket, akkor kérlek, hozzászólásban írj IGENt, és a ThetaHealing® technika segítségével tanúsítom neked a letöltéseket.
Tudom milyen érzés és mit jelent a Legmagasabb Igazság szerint az EGYSÉG.
Tudom, hogyan éljem az életemet, a mindennapjaimat az egység állapotában.
Tudom, milyen érzés és mit jelent a Legmagasabb Igazság szerint a TELJESSÉG.
Tudom, hogyan éljem az életemet, a mindennapjaimat a teljesség állapotában.
Képes vagyok felismerni drámázás nélkül a 'nyomó gombjaimat', mindazokat a helyzeteket, ahol érzelmileg kibillenek.
Megengedem magamnak a mély felismeréseket a tudatalattimból, a fájdalomtól való félelem érzése nélkül.
Képes vagyok felülvizsgálni a hozott családi mintáimat, ítélkezés hibáztatás és neheztelés nélkül, a Feltétel Nélküli Szeretet 'szemüvegén' keresztül.
Tudom, hogy az önmunkám a Teremtő által támogatott.
Szeretettel,
Kriszti