Mi van, ha saját magam áldozata vagyok?
Mi van, ha saját magam áldozata vagyok?
Miért nem tudunk elégedettek lenni önmagunkkal?
Mennyire fájdalmas tud lenni, ha túlzó elvárásaink vannak saját magunkkal szemben?
Mennyire képes gyötörni a csalódottság, ha nem olyannak látjuk magunkat, mint amilyennek szeretnénk?
Gyakran rettenetesen túlzóak az elvárásaink saját magunkkal szemben.
Tudod mi ezzel a gond?
Többnyire MÁSOKHOZ MÉRJÜK MAGUNKAT. Meglehetősen frusztráló, ha önmagam és a teljesítményem sikerességét másokhoz mérem.
Állandó elégedetlenség, önostorozás és keserűség jár a frusztráltság mellé. És ha, ezen keserűség okán, szívom fel magam, még durvább, még keményebb elvárásoknak vetem alá magam, hogy mihamarabb elérjem a vágyott állapotot.
Elhivatottság, elszántság, állhatatosság álcájába csomagolt szimpla ÖNKÍNZÁS.
Ez egy ördögi kör. Saját elvárásaink SZOLGÁIVÁ válunk. Állandó küzdelem, amiben nem élvezzük a létezést. Ez egy rejtett áldozat szerep.
És még csak kifelé se mutogathatok. Mekkora szívás ez!
Ha objektíven képesek lennénk szemlélni a saját értékeinket, anélkül, hogy folyton másokhoz hasonlítanánk magunkat, könnyebb volna elérni a belső megelégedettséget.
Amint elkezdek önmagamhoz képest viszonyítva mércét állítani, azon nyomban lazábban megugorható, megvalósítható változásokat fogok elvárni saját magamtól. Elérhetőeket.
Ez szabaddá tesz. Felszabadulttá. Könnyeddé. Erőssé. Teremtővé.
Ma is hoztam pozitív megerősítéseket, ha szeretnéd ezeket, kérlek, hozzászólásban írj IGENt, és a ThetaHealing® technika segítségével tanúsítom neked a letöltéseket.
Képes vagyok önmagamhoz viszonyítva reális fejlődési lépcsőfokokat meghatározni.
Képes vagyok az értékeimet objektíven felmérni.Felszabadítom magamat az alól, hogy tökéletesnek kell lennem.
Tudom, hogyan éljem az életemet anélkül, hogy másokhoz akarnám hasonlítani önmagamat.
Képes vagyok elismerni az elért eredményeimet.
Képes vagyok felszabadultan, örömmel élni a mindennapjaimat.
Engedem, hogy gyógyuljon bennem minden olyan tapasztalás, ahol kevésnek, gyengének vagy inkompetensnek éreztem magamat.
Tudom milyen érzés, hogy büszkék rám a szüleim és büszke rám a Teremő.
Szeretettel,
Kriszti