Pihenhetek? Vagy szabotálom?

Pihenhetek?Szabotálom, vagy megengedésben vagyok a pihenéssel kapcsolatban? 

Pár napot Athénban töltöttünk, és ott ért a felismerés, hogy még a nyaralás alatt is az a lényeg, hogy mindent megnézzük, amit csak bele lehet préselni öt napba. De hol van ebben a felszabadultság!?

Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de nekem folyton pörögnöm kellett. Pár perc haszontalanul eltöltött idő, teljesen ki tudott billenteni a komfortzónámból. Piszok nehezen vettem rá magam a valódi pihenésre.Ha éppen nem a munkát toltam túl, akkor a háztartást vagy a kertet. Mindig akadt mosogatni való, egy kis szennyes, vagy el kellett szaladni bevásárolni. 

Rendkívül ötletgazdagon képesek vagyunk szívatni saját magunkat.Egy nő mindig feltalálja magát, ugye? De miért kell, hogy minden percem hasznos legyen?

- Akkor vagyok értékes mások szemében, ha hasznos vagyok?

- Akkor vagyok képes szeretni magamat, ha folyton pörgésben vagyok?

- Mitől tartom távol magamat, ha nincs egyetlen percem se, és miért?

- Mi olyan gyomor forgató a pihenésben?

- Lusta az, aki pihen? Mi a baj a 'lustákkal'?

- Nincs időm pihenni?

Érdemes átgondolni, hogy milyen elvek mentén éltek a szüleim, nagyszüleim? 

Ha reggeltől-estig ment a munka, mert csak így lehetett megélni annak idején, akkor ez markánsan kiütközhet a családi vonalon. Egyrészt, nyomot hagyhat ez a bőség területén, másrészt az önértékelésén is. Bőség területén, például, hogy a pénzért keményen meg kell dolgozni. 

Ebbe nem fér bele, a könnyedén, felszabadultan végzett munka öröme, ès a pihenès sem.

Ha az volt a tapasztalásom pici gyermekkorban, hogy csak akkor szeretnek, ha jó jegyet hozok haza, akkor ez képes teljesítmény kényszeres emberré tenni, ami lássuk be csak ideig-óráig hasznos.

Ha azt érzem, hogy nekem mindenkinél jobbnak, többnek kell lennem, mindenkinél többet kell dolgoznom, ott is önértékelési probléma van. Hiszen miért is nem vagyok elég jó így, ahogy vagyok? 

Vagy egy másik szemszögből nézve, miért akarom a másikat úgy feltüntetni mellettem, hogy ő hozzám képest egy lusta 'disznó'? Miért leszek én ettől több vagy jobb?

Érdemes azt is megfigyelni, hogy, mi történne, ha hirtelen szabad lenne az estém? Mi az, amihez nincs kedvem? Mit szeretnék elkerülni az állandó tevés-vevéssel? Ha nem tudom milyen érzés szeretettel kapcsolódni a páromhoz, akkor ez nekem teljesen idegen, furcsa érzés lenne, mivel nincsen rá mintám. Előbb utóbb nyomni fog, de nagyon sokáig lehet így élni, anélkül, hogy felismerném, hogy ez probléma, hiszen ez a megszokott.

Ha azt érzem folyton, hogy kifutok az időből, nem elég a huszonnégy óra. Miért gondolom azt, hogy nincs elég időm? Hol, mikor és kinek hittem el, hogy az idő véges...?

Tulajdonkèppen meglepő dolgokra bukkanhatunk a tudatalattink működésében, ha hajlandóak vagyunk egy kicsit vizslatni saját magunkat. És amint felismerjük a mintázatainkat, már képesek vagyunk tudatosan felülírni azokat.

Ma már tudok pihenni, de rengeteg munkám van benne.

Ma is hoztam pozitív megerősítéseket, ha szeretnéd ezeket, akkor kérlek, hozzászólásban írj IGENt, és a ThetaHealing® technika segítségével tanúsítom neked a letöltéseket.

Tudom milyen érzés valóban szeretni és értékelni magamat, a hiányosságaimra való fókuszálás nélkül.

Engedem, hogy elfogadjon és szeressen önmagamért a környezetem, anélkül, hogy ehhez bármit is kellene tennem.

Tudom milyen érzés a valódi pihenés, felszabadultan, könnyedén.

Pihenhetek a lustaság érzése nélkül.

Képes vagyok pihenni anélkül a félelem nélkül, hogy kifutok az időből.

Tudom milyen érzés, hogy mindig van elég időm.

Tudom, hogy a Mindenség korlátlan, időtlen és végtelen.

Képes vagyok felismerni, hogy ennek az időtlenségnek és korlátlanságnak a része vagyok, ahogyan Az is az én részem.

Szeretettel,

Kriszti