Teher alatt nő a pálma...
Teher alatt nő a pálma...
Jöhetnek a krokodil könnyek, lehet sajnálgatni magunkat egy picit, lehet haragudni is. Fel kell most engedni a felkívánkozó érzéseket.November közepéig, durván még 2 hétig aktívabban vagyunk noszogatva, hogy vegyük észre és változtassunk az elakadásainkon. Kemény heteken vagyunk túl és még nincs vége. Nem szeretem a 'károgást', de az a helyzet, hogy most nem ment meg a pozitív gondolkodás, és a 'hurráoptimizmus' sem kifizetődő.
Ha mostanság nap, mint nap a hibáimmal 'kell', hogy szembesüljek, ne adj'Isten valaki más húzza rá a fejemre, hogy valamilyen témában nem vagyok elég jó...Bizony, lehet, hogy 20 éve fejlesztem az önbecsülésem, hogy elég jónak érezzem magam, hogy elfogadjam magam. Hiába építettem be az életembe a pozitív gondolkodást, csak szépeket és jókat gondolok magamról, ha kisgyerek koromban valamilyen trauma folytán sérült az önbecsülésem, és az épült be a tudatalattimba, hogy nem tudok megfelelni, mondjuk édesanyámnak. Ekkor hiába mantrázom hogy szeretem magam és elfogadom magam, ez körülbelül annyira lesz hatásos, mint mikor a sz@rt egy csodaszép szőnyeg alá húzom. Nem látszik, de piszkosul bűzlik.
Ha most valamilyen témában tehetetlennek érzem magam, vagy kiszolgáltatottnak...Ha azzal szembesülök, hogy üres a kassza, vagy ha van is benne, mindig ki kell valakit rángatni a kakiból és saját céljaimat nem tudom megvalósítani...Érdemes megnézni, hogy milyen érzés, az hogy, folyton én vagyok az, aki sóvárog valami után, de nem kaphatom meg. Mi az a tehetetlenség vagy kiszolgáltatottság érzés? Hol éreztem ezt először, mi volt az a kellemetlen élethelyzet? Mi égett be akkor a tudatalattiba? Lehet, hogy egyszerűen csak attól félek, hogy elfogy a pénzem, nem lesz elég. Ha ettől félek, tuti biztos, hogy most ebben az időszakban el is fog fogyni. És még plusz kiadás is jön mellé, hogy még annál is sz@rabbul érezzem magam, annál is tehetetlenebbnek. Addig jönnek ezek a helyzetek, míg végre hajlandó leszek ránézni, beleérezni, hogy mi az a kiszolgáltatottság érzés, mikor éreztem ezt először, mi volt a történetem? És meg kell szeretgetnem magam minden 'hibámmal', 'hiányosságommal', együtt. Meg kell gyógyítani a primér traumámat.
Ha ki tudnám kaparni a párom szemét, ha ránéz egy másik nőre... Csak nálam szebb/fiatalabb/csinosabb nőket látok mindenütt, folyton azzal szembesülök, hogy mindenki szebb, jobb nálam. Miért félek attól, hogy nem vagyok elég, jó, elég szép, ahhoz, hogy a párom mellettem maradjon. Miért félek attól, hogy elveszíthetem a párom? Mi volt az első olyan traumám, ahol elvesztettem a szeretetet, szeretett személyt?Mire tart most tükröt az Univerzum?
Mindenkinek ott nyomogatják most ahol a legfájdalmasabb. Érdemes megnézni mely életterületen fáj most a legjobban, és picit belemélyedni. Fontos, hogy most valóban őszinték legyünk saját magunkkal.
Ma is hoztam pozitív megerősítéseket, ha szeretnéd ezeket, akkor kérlek, hozzászólásba írj IGENt, és a ThetaHealing® technika segítségével tanúsítom neked a letöltéseket.
- Lehetséges és biztonságos őszintének lenni saját magammal, a veszteségtől való félelem érzése nélkül.
- Az Univerzum jelzései nélkül is képes vagyok felismerni az elakadásaimat.
- Képes vagyok szívem legmélyebb fájdalmát is meggyógyítani önmagamban.
- Tudom, hogyan szeretgessem/fényesítsem fel azokat az érzéseimet, amelyeket nem szeretek magamban.
- Van elég erőm szembe nézni a nehézségeimmel, anélkül, hogy feladnám, vagy anélkül, hogy a szőnyeg alá akarnám söpörni.
- Lehetséges és biztonságos segítséget kérni, megérdemlem a segítséget.
- A Teremtő Isten támogat abban, hogy feldolgozzam életem fájdalmas eseményeit. Képes vagyok meghaladni önmagam, újra és újra.
Szeretettel,
Kriszti